Nagyböjti lelkigyakorlatot tartott az Egyetemi Lelkészség a II. János Pál Katolikus Szakkollégiumban
A szakkollégium idei nagyböjti Lelkigyakorlata március 23-án péntek koradélután vette kezdetét.
A Lelki napot Mikolás Attila salomvári plébános atya tartotta, aki fiatalos lendülettel kezdett neki mondandójának. Első ízben beszélt a megbocsátásról, a szerelem és házasság témájáról és a tízparancsolatról. Illetve a Máté evangélium 5. fejezetből olvasott fel Attila atya. Az elhangzottak után kiscsoportos beszélgetésekben feldolgoztuk mindezeket. Ezt követően gyónási lehetőségekre is sor került. Majd keresztutat jártunk a Zárdatemplomban, itt elimádkoztuk az általunk megírt stációkat. Nagyon mély és meghitt volt, hogy közösen ott lehettünk és mindezeket átélhettük, itt érződött számomra, hogy egy erős összetartó közösség vagyunk. Felemelő volt hallgatni egymást ekképpen is.
A napi utolsó betevő falatra pedig a Brenner János Kollégiumban került sor , ahol összegyűlt a társaság és mondván böjt van, nem ettünk húst, de azért sokan repetáztak a rántott sajtból és még fánk is került a ,,böjti asztalra”.
Az est zárása pedig egy film volt, nevezetesen a Viskó. William Paul Young regénye alapján. Családias légkörben telt a filmnézés is. Bátran mondhatom, hogy mindannyiunk számára maradandó élményt nyújtott, és úgy gondolom a megbocsátásról, szeretetről és önmagunk megismeréséről is sokat tanultunk általa.
Az esti ima pedig Sík Sándor: Hiszek című verse volt, amelynek egy-számomra- kedvenc sorát idézném:
,,Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.”
A szombati napot reggeli imával kezdtük, majd ezt követte ismét Attila atya előadása az imáról, a böjtről és az alamizsnáról. Az itt hallottakat ismét kiscsoportos beszélgetésekben dolgoztuk fel, illetve beszéltük át. A délelőtt folyamán volt gyónási lehetőség is a Szakkollégiumban. Szentmisével zártuk az idei lelkigyakorlatot a Zárdatemplomban, ahol a böjtről és annak megerősítéséről is szólt az atya egy egyszerű hétköznapi kisgyermek példáján keresztül.
(Ráncsik Rebeka szakkollégista)
